Aki szereti az autentikus flamenco muzsikát, annak szívből ajánlom ezt a hanglemezt. Aki nem szereti a flamenco muzsikát, annak is szívből ajánlom, mert biztos meg fogja szeretni.

                           

Aki szeretne a nappalijába varázsolni egy vérbő, élő spanyol estet az összes finom hanghatásával, lármájával, annak szívből ajánlom ezt a hanglemezt. Az 1996-os phase 4 stereo felvételt (a phase 4 stereo-ról halvány fogalmam sincs, mit takar) ezúttal Decca kiadású fekete lemezen hallgatom, amit mondanak bakelitnek is, vinilnek is. Jellegzetessége, hogy hagyományos lemezjátszó szükségeltetik a lejátszásához, a CD játszóba nem fér bele, ne is próbálkozzunk véle. A hanghordozó 180 grammot nyom. Ennek tényét leellenőriztem a konyhamérlegen.

Már az első hangok, tapsvihar, éljenzések után tudjuk, hogy nem akármilyen akusztikus élményben lesz részünk. Rövid gitárhangolás, mocorgás a háttérben és jobboldalon, valahol hátul, aztán rázendít a gitár, majd a balfélen vad kántálásba kezd az egyik zenész, nem tudom eldönteni, hogy maga Paco Pena mester, vagy egy másik mester torkából tör elő a panaszos énekbeszéd. Kasztanyettek, szteptánc hangok, kurjongatások a terem (szerintem egyfajta kocsma) minden szegletéből. A játékidő folyamán többször fergeteges körtáncot ropnak a résztvevők, aminek sztereo térbeli visszaadása bármely sorround tecnikát kenterbe vágna térleképezés és jelenlétérzet tekintetében.

Maga a zene és a hangulat fenomenális. Utána néztem CD formájában is kapható. Jó zenehallgatást kívánok.