Az akusztikus zene megszállottjai biztos ismerik a kissé drága, de csodálatos hangú kiadványokat.

Sara K.

Nagyon kevés a fellelhető információ a kissé dzsezzes, blúzos, de soha nem popos megszólalású hölgyről. Az Amazon Internetes Áruház hívta fel a figyelmemet Sara K. What Matterrs című CD-jére.Soha nem tudtam eldönteni, hogy az első vásárlás után engem néven szólító multi milyen alapon tudja eldönteni, hogy mely zenék tetszenek nekem, de csodával határos módon minden offer-juk telibe talál és a nekem legjobban megfelelő kiadványokat ajánlják. Valaki segítsen nekem: lehet, hogy a nekem ajánlott lemezeket is számítógép generálja? Ha így van, ez a vég. Ebben az esetben valóban minden gondolatunkat ismeri a Nagy Testvér.

Remélem, hogy az ellenkezője igaz. Vagyis néhány hozzá értő ember figyeli a vásárlásainkat, illetve a böngészéseinket és (mivel hozzáértő) tudja, hogy mit szeretünk és ajánl. Ajánl a végtelenségig, remélve, hogy az ajánlás egyszer vásárlás formájában fog realizálódni.  Persze sejtem én, hogy az előző bekezdésben feltételezett számítógépes ajánlattétel az igaz, hiszen feltételezhető, hogy a vásárlási és a böngészési szokásokat a computer egyfajta archetípusként érzékeli és feltételezi, hogy aki egyszer Kari Bremnes lemezt vásárolt az Sara K.-t is szeretni fogja. Főleg a What Matters-t.    

Nos a lényeg én így ismertem meg Sara K. lemezeit. A What Matters volt az első, aminek megszerzése iránt olthatatlan vágyat éreztem.   Hogy nem volt rossz vétel arról egyetemista lányom a hangfelvétel iránti határtalan érdeklődése győzött meg. Az nem lehet véletlen, ha két generáció ugyanazon zenét el nem múló élvezettel hallgat. Hallgatja ezt abban a korban, mikor a negyvenesnek lakodalmas rockot, a huszonévesnek pedig bozótzenét kellene hallgatnia a papírforma szerint. Higgyünk tehát abban, hogy vannak a mai zenében is maradandó értékek, melyeket sajnos csak kevesen ismernek, de akik ismernek azok nagyon szeretik.

Ők, akik szeretik, érezzék kötelességüknek, hogy élményeiket megosszák  a világgal. Felhívják mindenki figyelmét arra a sok szépségre, melyek e sokszor nem túl szép világunkat kissé elviselhetőbbé teszik.

A zene, amit hallunk finom, érzelmes, mégis vérbő blues, chanson, jazz örökzöld keverék. A központi gondolat, mert szerintem minden valamire való hangfelvétel sorozatnak (zenék, melyek egy hanglemezre kerülnek) kell (kellene) ilyennek lennie, egy kutya halála. Meglehetősen banális, de akinek már pusztult el hozzá nagyon közel álló, hűséges négylábú barátja megérti a témaválasztást, főleg, ha a szövegek az élet egyéb dolgairól is mélyen szántó gondolatokat közölnek.

De szerintem vonatkoztassunk el nyugodtan a szövegektől. a zene, a jó zene mindig magáért beszél, akkor is ha általunk jól ismert nyelven, avagy hottentottául szólal meg. Vagy vegyük egyszerűen azt a helyzetet, mikor a zene semmilyen létező emberi nyelven nem szól. Nem közöl szavakat, csak minden értő fül által felfogható információt, melyet minden zenehallgató a pillanatnyi lelkiállapotától függőn értelmez. 

Harmonika , halk dúdolgatás. Ismét szlávos hatás. Talán nem véletlen.

A lemezen háromszor is hallható dallam. Tematikus egység. Könnyen a füledbe fészkelődik, és nem szabadulsz tőle. Állandóan dúdolnod kell. Sláger? Bár az lenne.

Mozart is írt slágereket. Ezek a világ örök, el nem múló slágerei. Nagyon örülök, hogy olyan világban élhetek, melynek ezek is részét képezik.

Ajánlom minden zeneszerető barátomnak tiszta szívemből Sara K. lemezét.

Tiszta forrás ez abból az angolszász kultúrából, mely nap, mint nap ontja ránk a szubkultúrát.

Higgyük el, hogy odaát is laknak érző emberek.