Ma remek sárga gitárokat kaptunk mindhárman. Én kaptam egyet, a Józsi, és a Karcsi. Csak Lófej nem kapott, - a mázlistája. Csupán abban reménykedhettünk, hogy Lófej néha kölcsönkéri a mi sárga gitárjainkat. Persze, ha arra gondolok, hogy Lófej egyszerre csak egy gitárt tud a nyakába akasztani, azt is csak akkor, ha kedve kerekedik hozzá, el tudom képzelni, hogy a következő években az én sárga gitárom keveset fog a nyakában lógni.

Lófej söprűt kapott, erős cirokszálakból összefűzött söprűt, valamint ígéretet, hogy abban a pillanatban újat kap, mikor az erős cirokszálak csonkig koptak.

Először a Magyar utcán gitároztunk. Szerettük, mert kevés dolgunk akadt, amerre néztünk csupa lehangoló beton és térkő és bűzlő bitumen. Teljesen felhangolódtunk tőle. A Magyar utca tele van jobbnál jobb kocsmákkal. Itt található a Lapi kocsma, a Lórungos, a Pötyi, a Cziffer és a Tikos. Kis kitérővel megközelíthető a Nefelejcs utcai Elnefelejcs és a Fekete Macska, a Betérő utca sarkán. Kocsmalátogatáskor a gitárokat leakasztottuk a nyakunkból, odatámasztottuk a kocsmaajtó mellé, Lófej az éppen aktuális söprűjét szintén odatámasztotta és  sárga ruhánkban villogva betértünk az éppen utunkba eső kocsmába.

Én feleseket ittam, nem sokat feleseltem, a szükség vezérelte a torkomat, Józsi mindig sörözött, Karcsi a tejet szerette leginkább, de a Magyar utcán egyetlen tejcsarnokot sem talált, Lófej, mint rendesen kólát ivott, könnyű munkát végzett, nem volt szüksége erősebb italokra.

A sárga ruhákat a gitárokkal együtt kaptuk. Igazán jól mutattunk bennük. Gyönyörű macskaszemekkel varrták tele az overállokat, hogy visszaverjük a fényt. Mindenki utánunk fordult, ha megjelentünk az utcájukban nagyhangú muzsikálás közepette. Lófej is sárga ruhát kapott macskaszemekkel. A söprűnyelek szimpla faszínűek voltak, mindenféle sárga mintázat nélkül. Mi hárman kissé furcsának találtuk a dolgot, mert így Lófej eléggé kilógott a sorból. Karcsi szerint Lófej már régóta kilóg a sorból - mióta kólát iszik - bizonyos, hogy ezért nem kapott sárga gitárt sem a nyakába. - A mázlistája.

A Lóverő utcában alig akadt beton, csurgott is rólunk a veríték rendesen, gitároztunk álló nap, estig mégsem közelítettük meg a Dióverő utca sarkát, ahol két percnyi járásra az Asszonyverőben frissen csapolt sört lehetett kapni, valamint kólát Lófejnek.

A Lóverő utcát tehetős emberek lakták, akik szerették ha a járdaszél zöldell a fűtől és azt is szerették ha száz méterenként kis parkok díszítik az utcájukat, természetesen sok zöldellő fűvel. Hajjaj, mennyivel rendesebb emberek lakják a Magyar utcát és mennyivel több szórakozási lehetőséget biztosítanak az utca emberének.

Történt, hogy egy pöffeszkedő újgazdag arra hajtott a fekete verdájával és éppen akkor törött ki az ablaküvege. Olyan fekete volt az is, mint az autó és miután kitörött akkor láttuk csak, hogy egy pöffeszkedő újgazdag ül a volán mögött.

Azonnal nagy handabandázásba kezdett, hogy a mi gitározásunk miatt esett meg vele a csúfság, hiába magyaráztunk neki, hogy ezek a sárga gitárok teljesen újak és biztonságosak, alig fogyasztanak üzemanyagot, a Karcsi még egy hatalmas maflást is lenyomott a pöffeszkedő újgazdagnak, csak úgy a nyomatékosság kedvéért, nem azért mert haragudott, hanem azért mert ő volt a legerősebb köztünk és sohasem gondolkodott.

Lófej közben megszökött egy kólára.

Másnap Lófej leadta az erősszálú ciroksöprűjét és kapott helyette egy nagyjából négyzetméteres farostlemezt, ami nem volt sárgára festve, így Lófej továbbra is kissé kilógott a sorból. A farostlemez arra szolgált, hogy amíg mi napestig gitározunk, Lófej elénk tartja, védve ezzel a pöffeszkedő újgazdagok autóit. - a mázlistája.

Az elkövetkezendő napokban mi gitároztunk, Lófej pedig fütyörészve hordozta előttünk a négyzetméteres farostlemezt, amivel hol személyemet, hol Józsit, hol Karcsit akadályozta a kocsmakeresésben.

Valami feltűnhetett a főnökeinknek, mert Lófej pár nap múlva egy nagyjából két négyzetméteres farostlemezzel jelent meg az utcán, ami szintén seszínű volt, így Lófej továbbra is eléggé kilógott a zenekarból, hiába fáradozott tehát annyit a főnökség.

Lófej kissé többet lihegett és kevesebbet fütyörészett, ahogy a mi gitárjainktól védte a  pöffeszkedők autóit, de így is pillanatok alatt felfedezhette, hol lehet kólára szert tenni, mi pedig naphosszatt rosszkedvűen gitároztunk és valahányan azon mesterkedtünk, hogy lehetőleg ne kerüljünk Lófej ormótlan munkaeszközének takarásába, Lófej azonban résen volt és a nagyjából két négyzetméteres eszközzel  hármónk közül kettőt mindig eltakart.

Lett is széthúzás és veszekedés a zenekarban. A főnökség valószínű erre unt rá, mikor egy gyönyörű reggelen új taggal bővült a banda.

Szürke szoknyája volt, nem sárga. Hosszú lófarokban viselte a haját, kissé bandzsított, mert egy régebbi szeretője megjelölte magának, de a bandzsítás mögött is gyönyörű volt, folyton mosolygott, ahogy Lófej régebbi farostlemezét elénk tartotta, miközben mi gitároztunk.  Lófej is folyton mosolygott, ahogy a saját két négyzetméteresét elénk tartotta. - a mázlista.

A két farostlemez teljesen eltakart bennünket, eltakarta a pöffeszkedő autósokat, eltakarta a kocsmákat, eltakarta Lófejt és bánatunkra eltakarta a folyton mosolygó Lófarkost is.

Bánatosan zenéltünk. A főnökség nagy megelégedésére mind hosszabb utcahosszokat jártunk be naponta pöfögő sárga gitárjainkkal.

A mosolygó lófarkost csak akkor láthattuk, mikor gitárjainkba olajtól síkos üzemanyagot öntöttünk, hogy nagy zajjal tovább róhassuk az utcát. Ilyenkor azt is láhattuk, hogy Lófarkos félreérthetetlen jelét mutatja Lófej iránti vonzalmának. - a mázlista.

Csoda, hogy annyira utáljuk a pöffeszkedő újgazdagokat a fekete verdájukkal?